Eképpen összegzi a Madarasi Hargitán szerzett tapasztalatait egy magyarországi hozzászóló a síelők.hu élménybeszámoló oldalán. Mint írják ugyanott a zömmel magyarországi vélemény-nyilvánítók, szívesen jönnének sízni is a kedves székely testvérekhez, de nincs autópálya, és a szolgáltatások terén is kellene még fejleszteni. Bartók Bélával és Starmüller Csabával, a Madarasi Hargita Síközpont üzemeltetőivel a síközpont megítéléséről, közönségéről, a Hargita lehetőségeiről, a fejlesztésekről és szolgáltatásokról beszélgettünk.
„Sokfelé jártam a világban, egyebek mellett például Kanadában is, de olyan fenyőket, olyan hókristályokat, mint a Hargitán, még sehol sem láttam!” – írja Nóra, Budapestről.
Kinga, aki a Madarasi Hargitán töltötte gyerekkorát, de végigszlalomozta az Alpok fekete pályáit is, így ír: „A Hargitát nem a sízési körülmények miatt szeretjük. Annál sokkal mélyebben kötődünk hozzá. Nem a pályák milyensége, hanem a negédes, romantikus nosztalgia miatt járunk vissza, felidézve mondjuk a rendszerváltás előtti időket, amikor terepjárók helyett traktorral, vagy gyalog tettük meg a tíz kilométeres erdei utat, s hogy meg ne fagyjunk felfele, a kútnál mindig előkerült a pálinka. Arról nem is beszélve, hogy fent a hegyen nagyobb volt a szabadság, sízés után zajlott az esti élet, magyarul lehetett nótázni, és szidni a rendszert. Tényleg nagy volt a boldogság ott fenn a hegyen… Ezért járunk ma is páratlan nagy szeretettel vissza.”
A Madarasi Hargita vonzereje abban rejlik, hogy viszonylag kicsi, és a világ zajától távol eső síközpont.
Európai mércével mérve a Madarasi Hargita Síközpont egészen kicsinek számít, annak ellenére, hogy a Székelyföldön a legnagyobbak egyike. De egy síközpont értékét nem feltétlenül a mérete adja. A lényeg, hogy mennyire érzi jól magát az ember, milyen élményekkel távozik, és mennyire szeret visszajárni – erősíti meg a hozzászólások igazságát Bartók Béla, a Madarasi Hargita Síközpont egyik üzemeltetője is, majd hozzáteszi: a mai ember globális életérzésének furcsasága, abszurd értékzavara is benne van a fent idézett hozzászólásban. Hiszen önmagának mond ellent az ember, amikor azt állítja, hogy sokkal jobb helyeken jár-kel, de a Hargitán érzi a legjobban magát. Mitől is sokkal jobbak azok a helyek, ha nem a legjobb, legmaradandóbb élményt nyújtják, azaz nem ott érzik magukat a legjobban az emberek? Attól, hogy sokkal hosszabbak a pályák, és hogy több, jobb, modernebb sífelvonó van? Hogy bővebb és jobb a szolgáltatás-kínálat? Ezek valóban kézzel fogható, mérhető különbségek. De tulajdonképpen mi a fontos? A bőséges szolgáltatás-kínálat, a választás lehetősége, ami esetleg annyira szerteágazó, hogy már elveszünk benne, vagy az, hogy igazán kikapcsolódjunk, kipihenjük magunkat egy nyugodt helyen, szép környezetben, barátságos emberek között? – kérdezi, mintegy magától is Bartók, aki saját bevallása szerint gyerekkora óta maga is a Hargita „szerelmese”.
Hol szeretünk inkább vásárolni? – feszegeti tovább a kérdést. – Egy barátságos kisboltban, ahol az eladó készségesen segít, útbaigazít, van hozzánk néhány barátságos szava, vagy egy önkiszolgáló hipermarketben, ahol bevásárlókocsikat tologató emberek bolyonganak a roskadásig pakolt polcok között? Tény, hogy hatékonyabb a hipermarket, nem véletlenül szaporodnak gomba módra, de sokan választjuk tudatosan a barátságos kisboltokat.
Nem vagyunk, és sosem leszünk nagy, elszemélytelenedett, tömeg-síközpont.
Ha „számszerűen” közelítjük meg a dolgokat, azaz kizárólag materiális szempontok alapján, kétségtelenül sokkal jobbak a nyugati síközpontok – mondja a Madarasi Hargita Síközpont üzemeltetője. De ha azt nézzük, hogy milyen érzésekkel távoznak a vendégeink, mennyire maradandó élményt kapnak a Madarasi Hargitán, akkor az idézett hozzászólók tanúsága szerint is büszkék lehetünk arra, hogy mit nyújtunk az embereknek. Hiszen a vendégeink nagyon jól érzik nálunk magukat, és én azt vallom, csak ez a lényeg. Végső soron csak ez kellene számítson, nem? – kérdez vissza.
A visszajelzések sokszínűsége is azt mutatja, hogy sokan, sokféleképpen szeretik a Hargitát. Egyesek gyerekkori, fiatalkori élményeik miatt, mások azért, mert itt tanították meg a gyerekeiket síelni. Egyesek a hely vadsága mások pedig éppen a szelídsége miatt. Mi nem érezzük kevesebbnek magunkat csak azért, mert bizonyos számszerű mutatókban elmaradunk a nagy, nyugati síközpontok mögött. Mi egy kicsi, eldugott, és nagyon szerethető síközpont vagyunk, igyekszünk megőrizni a magunk egyediségét, és nem szeretnék egyike lenni a nagy, elszemélytelenedett, tömeg-sítelepeknek. Mi erre büszkék vagyunk – mondja Bartók.
Lényegesen olcsóbb a Madarasi Hargita a nyugati síterepeknél.
Ugyanakkor a mai, gazdaságilag nehéz években a szolgáltatások ára sem elhanyagolható – veszi át a szót Starmüller Csaba, a síközpont másik üzemeltetője, valamint a Súgó Panzió tulajdonosa. Lényegesen olcsóbb a Madarasi Hargita a nyugati síterepeknél, ehhez nem fér kétség. De természetesen az ár-érték arányt kell nézni. A szolgáltatások minőségét, sokrétűségét tekintve nyilván nehéz összehasonlítanunk magunkat az osztrák síterepekkel. Szinte lehetetlen versenyeznünk azokkal gépesítettség, kényelmi szolgáltatások tekintetében, főként úgy, hogy például a magyar síző közönség által elköltött pénz nagy része náluk landol – magyarázza az üzemeltető. Ez egy ördögi kör: fejleszteni abból a pénzből lehet, amit egy működő vállalkozás a bevételekből realizálni tud, de ha a bevétel az osztrákokhoz, olaszokhoz, franciákhoz megy, akkor továbbra is ők fognak fejleszteni, és így elég nehéz lépést tartani velük.
„Szívesen megyünk a székely testvérekhez, hogy ne az osztrák sógoroknál hagyjuk a síelésre, kikapcsolódásra szánt pénzünket.” – írja néhány anyaországi utazó. – Szerencsére vannak ilyen tudatosan választó emberek is.
Mi igazi, maradandó, természet-közeli élményt nyújtunk a vendégeinknek.
Nem célunk a nyugati síparadicsomokkal a pályarendszer hosszában és a szolgáltatás-paletta választékában versenyezni: mi egyszerűen egy maradandó, természet-közeli élményt igyekszünk nyújtani a vendégeinknek – folytatja Starmüller Csaba. Hazai tájon, barátságos környezetben nyújtunk kikapcsolódási, pihenési, feltöltődési lehetőséget a vendégeinknek. Aki törődik azzal, hogy hazai terméket, hazai szolgáltatást vásároljon, mert tudatában van annak, hogy ez fontos a helyi gazdaság számára, az ne az autópályára és egyéb infrastrukturális fejlesztésekre várjon, hanem már most jöjjön a Madarasira. Infrastrukturális fejlesztéseket működő gazdaság tud megvalósítani, működtessük tehát a saját gazdaságunkat. Aki a helyi termelő által előállított friss tejet előnyben részesíti az import dobozos, homogénezett, ultra-hőkezelt és minden módon tehénmentesített fehér folyadékkal szemben, az részesítse előnyben a székelyföldi síparadicsomot a nyugati síközpontokkal szemben – veszi vissza a szót Bartók.
Debrecentől vagy Szegedtől a Madarasi Hargita a mostani útviszonyok mellett 7-8 óra alatt megközelíthető.
A Madarasi Hargitát az erdélyi és anyaországbeli magyar családok és diákok síparadicsomának szánjuk. Hogy divatosan, marketing szakszavakkal fejezzem ki magam, ezekre a célcsoportokra pozícionáljuk a szolgáltatásunkat – mondja mosolyogva Starmüller. Gyakran hallani a magyarországi érdeklődőktől, potenciális vendégektől, hogy nagy a távolság, gond az autópálya hiánya. Reméljük, hogy egy-két éven belül ez a gond is megoldódik végre. De ne feledjük, hogy Debrecentől vagy Szegedtől mérve a Madarasi Hargita a mostani útviszonyok mellett is 7-8 óra alatt megközelíthető. Ha azt számoljuk, hogy ugyaninnen a nyugati határ 3,5-4 órányi út autóval, és onnan még 1-2 óra elérni a legközelebbi osztrák síterepeket, akkor máris 5-6 órányi utazással számolhatunk arra is. De inkább számolhatunk 8-9 óra autózással, ha a kedveltebb osztrák síterepek elérhetőségét nézzük. Igaz ugyan, hogy Ausztria felé többnyire autópályán, de időben már most is ugyanannyit megy az ember, mintha a Madarasi Hargitára jönne. S ha meglesz az észak-erdélyi autópálya is, valószínűleg másfél, vagy akár két órát is lehet majd az úton spórolni, s akkor már nem lesz kérdés, hogy Szegedtől vagy Debrecentől melyik síközpont lesz időben közelebb. Az Olasz és Francia síterepekre való eljutáshoz szükséges utazási idő végképp összehasonlíthatatlan a Hargitára való eljutáshoz szükséges idővel. Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyenyedről, vagy akár Nagyváradról nézve már ma sem kérdés, hogy melyik síközpont van közelebb.
Aki luxusra, ülőliftre, vagy több száz kilométeres pályákra vágyik, az máshol fogja megtalálni a számításait.
A Madarasi Hargita Síközpont weboldalán - a www.madarasihargita.ro oldalon - marketing szempontból meglehetősen szokatlan módon - a hasznos és fontos hírek, információk, a hójelentés és a webkamera mellett a „Kiknek nem ajánljuk a Madarasi Hargita Síközpontot?”– fejezetet is találunk. Az őszinte mondatok szerint nem ajánlják a Madarasi Hargita Síközpontot azoknak, akik több tíz, vagy akár száz kilométeres sípálya-rendszereken szeretnek síelni. Mint mondják, a Madarasi Hargita egy viszonylag kicsi, családias hangulatú, kedves síközpont, néhány pályával. A pályák változatossága azonban minden igényt kielégít. Nem ajánlják azoknak sem, akik székes vagy kabinos felvonóval szeretnek síelni, hiszen a Madarasi Hargitán csak húzóliftek üzemelnek. Ugyancsak nem ajánlott ide jönni a sziklás, alpesi hegyek kedvelőinek sem, hiszen a Madarasi Hargita tipikus kárpáti táj, barátságos erdőkkel, lágy vonalú hegyhátakkal, szóval merőben eltér a sziklákkal csipkézett alpesi tájaktól. Luxus-szállodákért se jöjjenek, üzenik a síközpont üzemeltetői: A Madarasi Hargitán komfortos, kényelmes, kedves panziók és turistaházak várják a vendégeket, de nincsenek sokcsillagos luxus-szállodák. Ugyancsak nem találják meg számításukat a Madarasin azok sem, akik szórakoztató létesítményektől várják az esti pörgést. A Madarasi Hargitán ugyanis a vendégek találják ki és hozzák létre az esti programokat, nincsenek diszkók, wellness-központok, billiárd- vagy bowling-szalonok. Igaz, egy kis táncra azért mindig van lehetőség.
Fotók: Virginas Bando
