Bár turisztikailag nincsenek kellőképpen kihasználva, és viszonylag keveset hallani róluk, vannak Székelyföldön olyan természeti ritkaságok, melyek az elmúlt századok embereinek megmagyarázhatatlanságuk okán számos találgatásra adtak okot: Székelydvarhely környékén és Háromszéken ma is találhatók kisebb-nagyobb iszapvulkánok. Bár gyakran csak nevük hasonlít az igazi vulkánokra, a geológiai ritkaságok bekerültek Székelyföld természeti csodái közé.
A székelykeresztúri Bartha István Róbert nemrég végzett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem geológia szakán, egyetemi hallgatóként tanulmányozta az erdélyi iszapvulkánokat, publikált is a témában, mint mondja, a témaválasztás kézenfekvő volt számára, hiszen a fiatfalvi iszapvulkánok szomszédságában nőtt fel. Mivel hetek óta nem volt csapadék a térségben, ezúttal igazán látványos iszapkiömlés nincs a helyszínen, viszont a vulkán-szerű kis kúpok jól kivehetőek a geológiai rezervátummá nyilvánított réten. Mint mondja István, a környékbeli lakosság a helyet Fehérszéknek nevezi, valószínűleg azért, mert szárazság idején az iszapfolyásokban kicsapódik a só, fehéres színbe öltözteti így a közvetlen környéket.
A múlt század elején több település közelében is találtak iszapvulkánokat Székelyudvarhely környékén, a Fehér Nyikó és a Kis-Homoród mentén. Kisebb iszapvulkánok, fortyogók találhatók még ma is számos helyen a térségben, de alaktanilag legjobban a fiatfalvi iszapvulkánok maradtak fent. Ezek a hideg iszapvulkánok azonban – nevük és formájuk ellenére – nem vulkáni utóműködés következtében, hanem a mélyben található földgáz jelenléte miatt jöttek létre, s a földgáz, felszínre áramlásakor hozza magával a vízzel keveredett, felaprózódott kőzettörmeléket. Bár a mélyre leszúrt bot még mindig jól mutatja a föld alatti csendes tevékenységet, nagy kitörésre mintegy száz éve nem volt példa a fiatfalvi három iszapvulkán esetében.
Mintegy 150 kilométerrel odébb, a háromszéki Kovászna városának központjában azonban ennél jóval látványosabb iszapvulkán fogad bennünket, melyet az írásos emlékek már a 17. században említenek. Ezt a természeti ritkaságot a helyi lakosság az igencsak beszédes Pokolsár névvel illette. A Pokolsár azonban némiképp eltér a hagyományos sárvulkánoktól, keletkezésében ugyanis utóvulkanikus tevékenységek játszanak szerepet. Egy szabad felületű tóként működött a Pokolsár, mindig zavaros volt a vize, fortyogott, hörtyögött, és a 19. században többször produkált látványos kitörést - mondja kísérőnk, Bartha Zsolt, geológus.
Orbán Balázs a Székelyföld leírásában “csudás forrásként” említi a Pokolsárt, mint írja, “néha oly bőségben rohan fel, hogy az egész piaczot elboritja, ilyenkor gőzoszlopok emelkednek ki s mázsás köveket lök magasra, s végre, midőn háborgó hullámazta lecsillapult, akkor oly tátongó töltsér marad ott, melyet alig tudnak betölteni.”
1856-ban fél méteres latyakos sárral töltötte meg Kovászna főterét. Megpróbálták több ízben, több száz szekér kősziklával eltömni a Pokolsárnak a működő részét, de főleg télen, amikor a hajszálrepedések elfagytak, ahol a széndioxid a felszínre tört, hatalmas nyomás alakult ki, és amikor elérte a kritikus pontot, akkor ezeket a kősziklákat kidobálta.
A Pokolsár működtetője a közeli Csomád hegység-Szent Anna-tó vulkanikus rendszeréből átszivárgó széndioxid, ugyanakkor az ezer borvíz városaként is emlegetett Kovászna több száz, különböző vegyi összetételű ásványvízforrása is ennek a vulkanikus tevékenységnek köszönhető. Itt nem csupán széndioxid, de radon gáz, nitrogén és lítium is felszínre tör, az állandóan fortyogó víz gyógyászati célokra is kitűnő. Az 1800-as évek végén a Pokolsárnak köszönhetően vált gyógyfürdő-várossá Kovászna, vizével kiválóan gyógyították a csúzt, a köszvényt és az idegbántalmakat is.
Idén januárban is volt egy kis aktivitása az iszapvulkánnak, a Háromszék napilap írta, hogy "zelegórkodik" a kovásznai Pokolsár, tehát egy pár napig hangosabban csobogott, dübörgött, de aztán visszaállt a régi medrébe - meséli kísérőnk.
Bár jelenleg békésen fortyog a kovásznai Pokolsár, vasrács jelzi azt, hogy a gyógyfürdővárosnak hírnevet szerző természeti ritkaság akár aktívabb, és kártékony is lehet. A tudomány jelenlegi állása szerint azonban sem ennek, sem a többi iszapvulkánnak a kitörése előre nem jelezhető.
