Ábránfalván mindössze hat emberhez kopogott be idén a számlálóbiztos - ennyien élnek a Székelyudvarhely melletti faluban. Nem csak itt csökkent a népesség a 2002-es népszámlálás óta.
Bár a romániai népszámlálás pontos adataira még várni kell, az előzetes jelentések szerint drasztikusan csökkent az ország lakossága a 2002-es cenzus óta: nagy valószínűséggel már nem éri el a húsz milliót.
Ábránfalván, ebben a Kányád községhez tartozó aprócska faluban a késő őszi hétköznapokon csupán hatan laknak. Hétvégeken, nyáron kiköltöznek még néhányan, olyankor tízen-tizenketten is vannak. De télen nagy a nyugalom: eseményszámba megy, ha erre jár egy autó. Bár kevesen vannak, az önkormányzat nemrégiben gondoskodott a vezetékes vízről, és ígéret van arra is, hogy az ide vezető földutat megjavíttatják. Havonta egyszer még istentiszteletet is tartanak.
A nyolcvanéves Bálint Ödön, Ábránfalva egyetlen állattartó gazdája azt mondja: a múlt század közepén még száznegyven-százötvenen laktak, nem volt ritka itt a nyolc-tíz gyermekes család sem. A Ceauşescu-éra faluromboló politikája azonban megtette a hatását: nem lehetett építkezni, s a fiatalok beköltöztek a városba. Bezárt a bolt, üres az egykori iskola. Nincs itt se posta, se bank, se patika. Az átlagéletkor hatvan körül mozog.
Közel 2 millióval kevesebben, mint 2002-ben
Ha nem is épp ennyire látványosan, de megfogyatkozott a lakosság Románia-szerte: bár az október végi népszámlálás első pontos eredményeit csak januárban teszi közzé az Országos Statisztikai Hivatal, adataik szerint a romániai lakosság nagy valószínűség szerint 20 millió fő alá csökkent.
8 387153 háztartásban jártak a számlálóbiztosok, és összesen valamivel több mint tizenekilenc és fél millió személyt számoltak össze. Ez a szám azonban nem azonos a tényleges lakossággal – hangsúlyozza a statisztikai hivatal, hiszen ez az adat tartalmazza az ideiglenesen vagy hosszabb időre külföldön tartózkodó román állampolgárokat, ugyanakkor ebben az adatban nincsenek benne azok, akiket nem találtak otthon a számlálóbiztosok, sem a kollégiumi vagy egyéb közös szállókon lakók, de a belügyi és a védelmi minisztérium alkalmazottai sem.
Az az előzetes gyorsjelentésekből is kiderül: a magyarlakta települések lakossága is jelentősen csökkent a 2002-es népszámlálás óta: Csíkszeredában például 37 013 lakost számoltak meg, ez ötezerrel kevesebb, mint a legutóbbi népszámláláskor, Gyergyószentmiklóson kétezerötszázzal élnek kevesebben, Székelyudvarhelyen pedig mintegy négyezerrel. Marosvásárhelyen közel húszezerrel esett vissza a lakosok száma a kilenc évvel ezelőtti adatokhoz képest, Nagyváradon pedig csaknem harmincezer a különbség a 2002-es adatok és a jelenlegi előzetes számok szerint. Kolozsvár, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy lakossága is több ezerrel csökkent.
Reális számok?
Sok lakásba nem jutottak be a számlálóbiztosok, és nagyon sok embert nem tudtak megszámolni, ez az alapvető gond – véli Papp Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, a székelyföldi régió elnöke. Hogy pontosan hányan maradtak ki a számlálásból, egyelőre nem tudni, azonban a bejelentések szerint főként a nagyvárosokban ezek a számok igencsak magasak. Az EMNT szerint éppen a pontos adatok megismerése lenne a népszámlálás célja, ám úgy vélik, ez Romániában kudarcba fulladt. Az EMNT ugyanakkor azt is fájlalja, hogy az akkreditált megfigyelőik az adatok feldolgozásánál már nem lehetnek ott.
Számos rendellenességet jelentettek be az RMDSZ által működtetett zöld számokon is, Brassóban, Kolozsváron, de Arad és Bihar megyében is előfordult, hogy a számlálóbiztos nem akarta beírni a nemzetiségre, az anyanyelvre vonatkozó adatokat, vagy épp ceruzával akarta kitölteni azt. Márpedig különösen azokon a településeken, ahol húsz százalék körüli a magyarság aránya, egyáltalán nem mindegy, hogy például 19,98 vagy épp 20,01 százalék a magyarok számának aránya, hiszen a romániai törvények szerint ettől függnek a nyelvi jogok. Amennyiben kiderül, hogy a népszámlálás eredményeit meghamisították, az EMNT és az EMNP panaszt tesz az Európai Parlamentnél és az Európai Bizottságnál, nem zárják ki, hogy perre vigyék a dolgot.
Fotók: Magyari Hunor